Innováció és nemzetközi segélyezés: az innovációssegély szükségessége és visszásságai

Az SZTE Szabadegyetem olyan előadássorozat, amely 12 éve enged kurzusként és mindenki számára nyitott egyetemi előadásként bepillantást az aktuális tudományos kutatásokba. A tudománynépszerűsítő rendezvény keretein belül 2017. március 29-én a GTK adjunktusa, Dr. Udvari Beáta adhatott elő a TIK Kongresszusi termében, bemutatva kutatási tevékenységének főbb következtetéseit.

Udvari Beáta felsőfokú tanulmányait a Szolnoki Főiskolán kezdte: 2006-ban szerzett külgazdasági szakos közgazdász oklevelet, majd 2008-ban a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar vállalkozásfejlesztési szakirányán okleveles közgazdász végzettséget szerzett. 2008 őszétől állami ösztöndíjas PhD-hallgatóként tanult az SZTE Közgazdaságtani Doktori Iskolájában, doktori disszertációját 2012. júniusban védte meg summa cum laude minősítéssel. 2011. szeptembertől a Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézetének főállású munkatársa, jelenleg adjunktus.

Udvari Beáta előadásának elején néhány példát hozott napjaink globális kihívásai közül, amelyek a fejlődő országok elmaradottságából adódnak, ilyenek például a szegénység, az éhínség, járványok, migráció, menekültek, terrorizmus. A fejlett országok és a nemzetközi szervezetek igyekeznek a fejlődő országokon segíteni. Az 1960-as évek óta folyó segélyezés az elmúlt egy évtizedben egyre inkább a „hálót a halásznak” elv mentén zajlik: azaz a fejlett országok oly módon próbálják a fejlődő országokat segíteni, hogy a pénzügyi támogatástól való függőségük csökkenjen.

Ilyen lehetőség a fejlődő országok innovációs teljesítményének fejlesztése. Több nemzetközi kezdeményezés is ösztönzi a technológiai együttműködést, és az Európai Unió is hangsúlyozza a fejlesztési célú politikák koherenciáját. Tehát nemzetközi viszonylatban egyre nagyobb a nyomás, hogy a donorországok innovációs segélyeket is nyújtsanak a fejlődő országoknak.

A prezentáció során a kutató kitért arra, hogy a fejlődő országok számára miért szükséges az innováció. Bemutatta, hogy a fejlődő országok hol helyezkednek el a globális értékláncban, exportjuk alacsony vagy magas hozzáadott értékű termékekből áll-e. Kitért a közepes jövedelmű országok csapdájára is, mely szerint több ország nem tud fejlődni (magasabb jövedelmi kategóriába kerülni) a technológiai fejletlenség következtében.

Ebben a csapdában van Kína is. Az ország visszásságáról is szó esett, miszerint nagy exportőr, és jelentős mértékű fejlődésen ment át, napjainkban segélyeket is nyújt más fejlődő országoknak, mégis Kína a 20 legnagyobb innovációs segélyben részesülő országok között található.