Prof. Dr. Pusztai Bertalan egyetemi tanár "A helyi kultúra szerepe európai periférikus lokalitások önképének konstrukciójában" című munkájával Magyar Tudományos Akadémia doktori címet kapott, amely a legmagasabb tudományos fokozat Magyarországon.
Az egész Kar nevében szívből gratulálunk elért eredményéhez és köszönjük, hogy sikerével öregbíti intézményünk hírnevét!
A doktori mű rövid összefoglalója:
Az 1989–90-es közép- és kelet-európai rendszerváltás nyomán számos település nézett szembe azzal, hogy a helyi életfeltételek javítására helyben nem voltak, vagy a gazdasági szerkezetváltás miatt nem maradtak forrásai, és ez kedvezőtlen társadalmi folyamatokat indított el. Ezen átalakulás nyomán számos helyen terelődött a figyelem a turizmusra mint településfejlesztési lehetőségre. Az erőforráshiányos rurális lokalitásokban a turizmus olyan formáit keresték, amelyek létrehozása és működtetése nem kívánt jelentős befektetést. A helyi kulturális sajátosságokra alapozó, szinte minden esetben egy szervezett rendezvényben is megnyilvánuló turizmus lett ezen településeken a fejlesztés elterjedt típusa.
Pusztai Bertalan az 1990-es évek vége óta vizsgál kvalitatív eszközökkel ilyen eseményeket Magyarországon. Terepkutatásait a 2000-es évek végétől Finnországra és Skóciára kiterjesztve figyelt fel arra, hogy a turizmus- és településfejlesztés ezen formája nem kizárólag a posztszocialista régió sajátja. Összehasonlító kutatásaiban több periférikus európai lokalitásban tárta fel, hogy a külső erőforrásnak látott turisták vonzása mellett hogyan segíthetik e szervezett események a települési identitás megerősítését, válhatnak a kultúrára alapozott helyi fejlesztések kiinduló pontjává, építhetik a települési imázst, sőt gazdagíthatnak akár nemzeti szinten is fontos lokalitásokat új jelentéstartalommal. E legtöbbször fesztiválnak nevezett tervezett események gyakran valamilyen helyi, kitalált vagy valós kulturális sajátosságra alapoznak, és néhány év elteltével már hagyományként megnevezve szinte tovább élő szokásként jelennek meg.
A turizmus kritikai elméletei és a terepkutatások nyomán a dolgozat a települési imázsépítés alapelemévé tett kulturális elemek eredetét, kanonizációját és menedzsmentjét tárja fel. A terepkutatások nyomán elméleti síkon elemzi a kultúra és turizmus viszonyát a helyi imázsépítő folyamatokban. Rámutat emellett arra, hogy a helyi imázsépítő folyamatok stakeholderei hogyan hozzák kapcsolatba a kultúrát és a turizmust. Végül a lokalitások sorsát elemzi a helyi imázstermelő akciókban és esélyeiket a globalizáció sodrásában. A disszertáció a turizmus területén az egyik első hazai nagydoktori értekezés, amely elsőként foglalkozik a turizmus kultúratudományi, kulturális antropológiai értelmezésével akadémiai doktori értekezésben.