Újraiparosodás Magyarországon
A válság utáni Magyarországon beszélhetünk-e újraiparosításról? Ha igen, mely gazdasági és földrajzi területekre jellemző? A feldolgozóipar a siker kulcsa? Igaz-e, hogy a válság után felfedezhető a feldolgozóipar erősödése? Mik az „ipartalanodás” legfőbb jellemzői?
Ipar-történet
A 2008-as válságot követő időszak, a gazdaság magára találásnak folyamata kapcsán merült fel az újraiparosodás fogalma. A klasszikus ipari ágazatok mellett új iparágak fontossága is növekedett (például a szoftveripar, az egészségipar, a kreatív ipar stb.), és bár az újraiparosodás elemzésekor általában a feldolgozóipar változásait vizsgálják, tágabb értelmezésben a reálgazdaság felértékelődését értjük rajta.
A feldolgozóiparban a globális gazdaságba történt, a rendszerváltás majd Magyarország uniós csatlakozása utáni integrációja során megjelent a külföldi tőke, és egyre jelentősebbé vált az export. Ugyan a 2008-as válság ezt a fejlődést megfékezte, a válság utáni újraiparosodás során megváltozott a feldolgozóipar szerkezete. Az erősödő feldolgozóipar azonban nem minden régióra, illetve alágra jellemző. Sőt léteznek „ipartlalanodó” megyék is, ahol csökken a feldolgozóipari alkalmazottak száma, a bruttó hozzáadott érték aránya, a belföldi értékesítés pedig viszonylag magas.
A kutatócsoport vizsgálata a magyar feldolgozóipar elmúlt évtized óta történt fejlődésére, az újraiparosodás folyamatának elemzésére tér ki, feldolgozva az országos trendeket és az ipar megyei szerkezetét. Az alkalmazottak száma, az export és belföldi értékesítés adatainak feldolgozása az egyes megyék (pl. Győr-Moson-Sopron) specializációját sejteti: azaz az egyes területekre betelepülő feldolgozóipari alágak vonzzák a hasonló profilú ipari szereplőket. Az elemzés adatai olyan mintázatokat rajzolnak meg az egyes területekre, tekintetbe véve az újraiparosodás mértékét és például a rendelkezésre álló felsőoktatási intézmények befolyását, amelyek engednek következtetni az térségben lezajló iparosodási trendekre.
Legfontosabb publikációk, cikkek, tanulmányok
- Lengyel I. - Vas Zs. - Szakálné Kanó I. - Lengyel B. (2017): Spatial differences of reindustrialization in a post-socialist economy: manufacturing in the Hungarian counties. European Planning Studies, 25,8, 1416-1434.
http://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/09654313.2017.1319467
- Lengyel I. - Szakálné Kanó I. - Vas Zs. - Lengyel B. (2017): Az újraiparosodás térbeli kérdőjelei Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 63, 6, 615-646. o.
http://www.kszemle.hu/tartalom/cikk.php?id=1635
- Nagy B. (2016). A magyar feldolgozóipar átalalkulása 2008 és 2013 között: újraiparosodás vagy térbeli átrendeződés. In Lengyel I. - Nagy B. (szerk.): Térségek versenyképessége, intelligens szakosodása és újraiparosodása. JATEPress, Szeged, 45-61. o.
- Lengyel I. - Nagy B. (szerk.) (2016): Térségek versenyképessége, intelligens szakosodása és újraiparosodása. JATEPress, Szeged.
http://www.eco.u-szeged.hu/kutatas-tudomany/tudomanyos-kozlemenyek/tersegek-versenykepessege-intelligens-szakosodasa-es-ujraiparosodasa
- Vas Zs. - Lengyel I. - Szakálné Kanó I. (2015): Regionális klaszterek és agglomerációs előnyök: Feldolgozóipar a magyar városrégiókban. Tér és Társadalom, 29, 3, 49-72. o.
http://tet.rkk.hu/index.php/TeT/article/viewFile/2697/4814
A kutatócsoport tagjai
- Prof. Dr. Lengyel Imre, egyetemi tanár, SZTE GTK KGI
- Dr. Nagy Benedek, adjunktus, SZTE GTK KGI
- Szakálné Dr. Kanó Izabella, adjunktus, SZTE GTK KGI
- Dr. Vas Zsófia, adjunktus, SZTE GTK KGI
Kutatásvezető
Kulcsszavak
- regionális gazdaságfejlesztés,
- újraiparosodás,
- specializáció,
- területi versenyképesség