Beszélgetés Lengyel Imrével
Urbánné Mező Júlia Veronika védése után készült képen látható a mester (Prof. Dr. Lengyel Imre) tanítványának (Dr. Lukovics Miklós) tanítványának (Dr. Udvari Beáta) a tanítványa (Dr. Urbánné Mező Júlia Veronika) - aki így a lánc negyedik személyeként doktori fokozatot szerzett.
A Gazdaságtudományi Kar három oktatója rendelkezik az Országos Tudományos Diákköri Tanács által adományozott Aranyérmes Mestertanári kitüntetéssel: Prof. Dr. Lengyel Imre, Dr. Lukovics Miklós és Dr. Udvari Beáta. A mestertanárok doyenjét kérdeztük a tehetséggondozásról.
Milyen szerepet tölt be az Ön életében a tehetséggondozás?
Nálam is –mint mindegyik egyetemi oktatónál- nagyon fontos. A GTK-n a TDK-t 2000-től néhány évig én irányítottam. Eddig 11 hallgatóm kapott országos díjat, hatan lettek 1. helyezettek, ketten 2. és hárman 3. helyezettek, emellett 9 vagy 10 doktoranduszom védett már a GTK-n, akiket én irányítottam. Úgy gondolom, hogy egy vezető oktatónak egy újonnan formálódó kar életében a későbbi oktatói gárda kialakítása is nagyon fontos. Hab a tortán, amikor motivált, téma iránt érdeklődő, csillogó szemű fiatalokkal tudunk tudományos kérdésekről beszélgetni.
Mit jelent az Ön számára az Aranyérmes Mestertanári cím?
Ezt a díjat az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöksége adományozza azoknak, akiknek sok tehetséges hallgatója nyert el országos díjat. Nagyon örültem, amikor a GTK-n elsőként én kaptam meg 2009-ben. Még nagyobb öröm volt, amikor a tanítványom, Dr. Lukovics Miklós kapta meg a díjat, idén pedig Miklós tanítványa, Dr. Udvari Beáta, aki egyébként itt végzett a karon vállalkozás-fejlesztési szakirányon. Külön öröm egy tanárnak, egy pedagógusnak, hogy a tanítvány is mestertanár, sőt már az ő tanítványa is, akinek a doktorandusza Dr. Urbánné Mező Júlia Veronika egy sikeres védésen van túl. Jó érzés látni, hogy van értelme ennek a tehetségggondozásnak!
Különleges, hogy egy ilyen lánc jön létre?
Én nem tudok róla, de lehet hogy van máshol is hasonló. De az is nagy öröm, hogy amikor a GTk-s diákköri vezetést átadtam, akkor a titkár Lukovics Miklós lett, aki Udvari Beátának adta tovább ezt a posztot. Tehát nemcsak a fiatalok tehetséggondozása, hanem a diákköri folyamat menedzselése is öröklődött. Most Dr. Kazár Klára az, aki nagyon színvonalasan szervezi a diákkört. ő a titkár, Dr. Lukovics Miklós elnök mellett.
Nagyon örülök, hogy mostanra már mindegyik intézetben vannak fiatal oktatók, akik támogatják a tehetségeket.
A jövőre nézve milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban?
Mint idősebb oktató az energiámat már arra fordítom, hogy doktoranduszok címszerzését vagy fiatal oktatók habilitációs munkáját segítsem, és így már nem marad energiám a nappali tagozatos hallgatók tehetséggondozására. De nagyon örülök annak, hogy sikerült átadni ezt a motiváltságot, a módszereket, hogyan kell foglalkozni a hallgatókkal, vagy hogyan kell segíteni őket tudományos munkájukban.
Kutatói karrier – több mint álom
Udvari Beáta a TDK-ról
A TDK-tájékoztatókon mindig azzal igyekeztem motiválni a hallgatókat, hogy a TDK olyan szakmai utat nyithat meg előttük, amilyenre nem is gondolnának, hiszen a TDK-munka, valamint az ehhez – szerintem feltétlenül – szükséges témavezető (mentor) és témavezetett közötti kölcsönös bizalom nagyon szoros kapcsolatot kiépüléséhez vezet. A főiskolai TDK-témavezetőimmel a mai napig kapcsolatot, kerestek már állás ügyében is. Lukovics Miklós témavezetésével már itt, az SZTE GTK-n írtam TDK-dolgozatot, és ez idő alatt jöttünk arra rá, hogy nagyon jól együtt tudunk dolgozni, így közel 10 év elteltével is számtalan közös munkánk van annak ellenére, hogy más intézet munkatársai vagyunk.
Lengyel Imre tanár úrral és Lukovics Miklóssal egyetértve én is mindig fontosnak tartottam azt, hogy azokat az értékeket és tudást átadjam, amit én kaptam a TDK-írás során (magas követelményeknek való megfelelés, alaposság, bizalom, türelem, kitartás, támogatás, motiváció, álmok), és ugyanazt a figyelmet megkapják a hallgatóim is, amiben én is részesültem, mert az mind emberi, mind szakmai szempontból meghatározó volt az életemben. Mindig megtisztelőnek éreztem, amikor egy-egy hallgató engem kért fel témavezetőjének. TDK-zó hallgatóim közül többen is elkezdték PhD-tanulmányaikat. Közülük Urbánné Mező Júlia már a témavezetésemmel szerzett doktori fokozatot.
Úgy gondolom, hogy az a sajátos TDK-lánc, ami a Karon kialakult, elsősorban a mentor és mentoráltja között kialakult, kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló kapcsolatnak köszönhető. Mindannyian pontosan tudjuk, hogy mit köszönhetünk a mentorunknak, és ezt mindannyian is szerettük volna továbbadni. Sikerült.
Tehetséggondozás a kezdetektől
Lukovics Miklós a mentorságról
Ezzel a lánccal történelmet írtunk, ami büszkeségre ad okot. De ennél talán fontosabb az a mögöttes tartalom, amit mindez hordoz. Ezek szerintem a következők:
- Hihetetlenül fontos és meghatározó, hogy kit választunk mentorunknak életpályánk elején. Ha jól választunk, akkor tudást, filozófiát és értékrendet egyaránt magunkba szívunk, melynek hármasát a saját szorgalmunkkal és kitartásunkkal kiegészítve értéket tudunk teremteni. Lengyel Tanár Úrnak életem végéig hálás leszek, hogy mind szakmailag, mind emberileg kiváló mentorom volt!
- A megszerzett tudás az idő múlásával előhozza az emberek egy részéből a tudás átadásának vágyát is, és az egykori mentorált mentorrá válik. Tovább viszi azokat az értékeket, melyeket mentorától tanult, kiegészíti saját filozófiájával és tudásával, és megpróbálja megtalálni azokat a hallgatókat, akik érdeklődésükkel, szorgalmukkal, kitartásukkal erre érdemesnek mutatkoznak. Udvari Beá a sok kiváló mentoráltam közül is a legkiválóbb, akivel az évek folyamán közös munkák, közös szakmai sikerek, és barátság alakult ki.
A tehetséggondozás kapcsán két dolgot emelnék ki:
- GTK mindenkori hallgatóii nagyon szerencsések, hiszen a GTK kiemelkedően alkalmas hatékony tehetséggondozásra: egyrészt amiatt, hogy ilyen kis közösségben könnyebb észrevenni a tehetségeket, mint nagyobb létszámú intézményekben. Másrészt az oktatók tehetséggondozási affinitása is átlagon felüli.
- A témaválasztás akár egy életpályát is kijelölhet, ezért érdemes már szakdolgozati fázisban olyan témát választani, ami valóban a szívünkből jön, ami valóban érdekel minket, és amihez örömmel, sőt várakozással telve ülünk le újra és újra foglalkozni. Az én tehetséggondozási filozófiám nulladik lépése az, hogy a hallgatókat arra bátorítom, hogy ezt a témát megtalálják, megalapozva egy esetleges sikeres életpályát és boldog életet.
