Lassan több, mint három hete kezdtem meg az Erasmus félévemet Hollandia legészakibb városában, Groningenben a University of Groningen nevű intézményben. Eddig összességében egy dolgot tudok leszögezni: Senki ne hagyja ki az Erasmust! Ahhoz pedig, hogy tényleg felhőtlenül teljenek a hétköznapok, mindenképpen ajánlom a Campus Mundi ösztöndíjának megpályázását is!
A város hangulata az első naptól fogva elvarázsolt, szerintem lehetetlen, hogy valaki itt rosszul érezze magát, hiszen Groningen egy nyüzsgő, hallgatóbarát egyetemi város, tele fiatalokkal (a statisztikák szerint a lakók 51%-a fiatalabb 35 évnél). Maga a városfelépítés is elképesztően gyönyörű, rengeteg kanális van, amelyeken mindig kis hidak ívelnék át és a partjaikon hajók horgonyoznak, az utcákban egybeépített vörös téglával kirakott házak sorakoznak és az emberek mindig mosolyognak.
A legfontosabb dolog, amit az ideérkezésemkor megtanultam, hogy itt nincs élet bicikli nélkül. Egy átlagos holland lakosnak 3 biciklije van, ami jól mutatja, hogy mennyire nélkülözhetetlen ez az eszköz. A bicikliutak az egész várost összekötik, a minőségük kiváló és érzékelhetően frissebb itt a levegő, hiszen alig van autó a városban. Az egyetlen nehézség azonban, hogy az itteni biciklik teljesen mások, mint amikhez otthon hozzászokhattunk. A holland bicikliken nincs kézi fék, csak pedál fék (más néven kontra), illetve olyan magasra állítják be az üléseket, hogy az emberek lába ne érjen a talajhoz. A helyiek azonban hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a külföldieknek újra meg kell tanulniuk biciklizni és szeptember első két hetében mindig elsőbbséget adtak nekünk. ☺
Az ideérkezésem első hetében a helyi ESN (Erasmus Student Network) által szervezett ’Introduction week’ nevű rendezvényen vettem részt, mely során a külföldi hallgatókat teljesen véletlenszerűen 15 fős csoportokba osztották. A csoportok innentől kezdve 6 napon át mindenféle programon vettek részt együtt. A programban többek között volt kulturális nap, gyorstalpaló holland nyelvóra, sportnap, színház est, kocsmatúra, koncert est, holland vacsora és még premier előtti mozi est is. Ezalatt a rengeteg program alatt megismerhettük a várost, új barátokat szerezhettünk és megízlelhettük, hogy milyen is az igazi groningeni egyetemisták élete. A hét során a legérdekesebb dolog, amit megtudtam az az, hogy a narancssárga szín a hollandok számára a szabadságot jelképezi, illetve, hogy a groningeni lakosok rendelkeznek a világon a második legnagyobb átlagmagassággal.
Az egyetem felépítésében teljesen más, mint amihez itthon hozzászoktunk. A város legészakibb részén, egy óriási zöld területen található a kampusz, amely rengeteg kisebb épületből áll. A legtöbb karnak itt van a főépülete, de itt található az egyetemi sportközpont is, illetve egy külön épület csak a vizsgáknak. Az egész kampusz egy kanális által körbevett kis ’szigeten’ található, több olyan terme van a közgazdasági karnak is, amely konkrétan a vízre épült. Emellett rengeteg modern művészeti alkotás díszíti a kampuszt, melyek mindegyike valamelyik tudományághoz kötődik. Az órák menete hasonlít az itthonihoz, egy héten egy előadás és egy gyakorlat van, de itt minden órára kötelező 15-30 oldalas tudományos cikkeket olvasni és értelmezni. Emellett nagy figyelmet fordítanak az oktatók a csoportmunkára is, a külföldi hallgatók egyáltalán nincsenek elkülönítve az ’átlagos’ holland hallgatóktól. Összességében szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen modern, innovatív és magas szintű egyetemen tanulhatok.
