Az Erasmus+ program nem csak a külföldi kurzusok teljesítéséről szól, sokkal több annál. Új emberek, új kultúrák, új helyzetek megismerése, és mindenekelőtt (számomra legalábbis) az utazásé. Mivel én vagyok az egyetlen magyar a 115 jelenlegi nemzetközi hallgató közül, így csak és kizárólag más nemzetiségű emberekkel tudok kommunikálni, ami egyesek szerint borzasztó nehéz, mások szerint viszont a legcsodálatosabb tapasztalat (én az utóbbi tábort erősítem). Hihetetlen élmény ugyanis megismerni más országok kultúráját, a „nagyköveteiken” keresztül. Úgy érezheti az ember magát, mint egy világtalálkozón.

Sokáig hezitáltam a partnerország kiválasztásakor, hiszen az Erasmus+ program számtalan csodálatosabbnál csodálatosabb lehetőséget ajánl a vállalkozó szellemű hallgatóknak, és úgy éreztem, minden várost szeretnék megjelölni a pályázatban. Végül Norvégiára esett a választásom, és Lillehammer városába érkeztem meg augusztus közepén. Itt eltérően az otthoni rendszertől hamarabb kezdődik az őszi félév, és hamarabb is fejeződik be (december közepe). Érdemes a megadott időszakban megérkezni, hiszen az első héten a „Faderukka” (talán gólyahétként tudom lefordítani) keretein belül számos programot kínálnak a nemzetközi hallgatóknak, és remek lehetőség új embereket megismerni a kurzusok megkezdése előtt. Csak hogy néhány programot említsek, közös szabadtéri filmnézés, túrázás, csapatjátékok, koncertek, és még sorolhatnám.