Sosem tudtam igazán, hogy mi az a TDK, és hogy az mire való. BA-s éveim vége felé jártam, és még mindig nem volt elképzelésem, hogy miből kellene szakdolgozatot írnom. Annyit ismertem csak, hogy a világgazdaságtan, azon belül is a globális problémák érdekelnek. Felkerestem tehát akkori tanáromat, Udvari Beátát, hogy szerinte lehetne-e ebből szakdolgozatot írni. Igent mondott, és amikor mesterképzésre kerültem, elgondolkodtunk azon, hogy akár lehetne is folytatni ezt a munkát. Jelentkeztem tehát demonstrátornak a Karra, és Bea javasolta, hogy szerinte jó ötlet lenne a korábban megkezdett dolgozatomat TDK keretében továbbfejleszteni. Mivel előtte sosem végeztem tudományos munkát, ezért elképzelésem sem volt azt illetően, hogy mivel jár egy ilyen folyamat. Úgy gondoltam, hogy csak a szabadidő rovására, mindent mellőzve lehet egy ekkora munkát elvégezni. Szerencsére tévedtem, és napi egy-két óra befektetés elégnek bizonyult; hamarosan készen is lett a TDK dolgozatom. Legalábbis az első. Annyira megtetszett ez a fajta „munka”, hogy – másodmagammal – elkészítettünk egy újabbat. A Kar TDK munkájának kiválóságát jelzi, hogy mind a két munka helyezést ért el, és ez nagyban köszönhető elsősorban a témavezetőmnek, illetve a bírálóimnak. Megtanultam helyesen írni, tudományosan fogalmazni, illetve olyan módszertani ismeretekre tettem szert, amilyenekre a rendes egyetemi oktatás alatt nincs lehetőség. Az OTDK – habár kicsit félelmetesnek hangzik magad összemérni az ország legjobbjaival – egy felejthetetlen élménynek bizonyult. A témakörömmel kapcsolatban megismerhettem olyanokat, akik eddigi munkám továbbgondolására sarkallottak, így végül jelentkeztem PhD képzésre. Mindeninek ajánlom a tudományos munkát, mert nem csak a szakdolgozat írása lesz gyerekjáték ezt követően, hanem olyan ismeretekre is szert tehettek, amire a hagyományos kurzusok keretein belül nincs lehetőség.
