Fodor Renáta Kitti, OTDK I. helyezés (2013)

  • Mi/Ki motivált arra, hogy részt vegyél a TDK munkában?
    Egy szép őszi délután még 2012-ben azzal kerestem meg későbbi témavezetőmet, hogy szeretnék demonstrátor lenni és jobban részt venni a kari életben. A beszélgetésünk során felmerült a tdk lehetősége, mert akkor már kezdtem olyan nagy terveket dédelgetni, mint jó lenne, ha doktori fokozatom lenne, ehhez előbb persze be kell jutni a doktori képzésbe, a bejutásnak pedig – témavezetőm szavaival élve, máig kísértenek :) - „szükséges, de nem elégséges feltétele a tdk-zás”. Tehát egyrészt a témavezetőm is eléggé motivált engem abban, hogy készítsek egy tudományos diákköri dolgozatot, másrészt szeretnék egyszer Dr. Szöszi lenni. És mindkettő elég nagy motivációnak bizonyult.
  • Milyen kétségeid voltak a TDK-írás előtt/alatt?

    Oldalakat tudnék erről írni, de ennek ellenére minden kétség nélkül újra belevágnék. :)

    Nos, kezdjük talán ott, hogy a témám multidiszciplináris jellegéből adódóan több témában is el kellett merülnöm, aminek természetesen első lépcsője a sok-sok szakirodalom feldolgozása. Szerencsém volt, mert az egyik elméleti sarkalatos pontját (libatömés) magam is láttam. Persze elméletben is „kitanultam” ezt a szakmát, hetente többször jártam a könyvtárba: a Tikbe, a Somogyi Könyvtárba, a Hódmezővásárhelyi könyvtárba (mivel a mezőgazdasági részleg nagyobb része ott található) és még Budapestről is kölcsönöztem. Nem volt egyszerű, kevésnek bizonyult a kikölcsönözhető 10 db-os korlát (ami a PhD hallgatóknak szerencsére már 15), volt, hogy rossz könyvet hoztam ki, még sem volt olyan releváns az a cikk, és a többi, és a többi. Elég sok időm és energiám elment csak az irodalom átnézésére, a szakirodalomban történő elmélyülésre, úgy éreztem, nem halad a munka.

    Utána, mikor már el kezdtem az interjúkat leszervezni és megvalósítani, e-mailben még több releváns információt, anyagot kérni francia kutatóktól is, akkor már kezdett körvonalazódni a dolgozat, egyre jobban élveztem és szerettem meg a témámat.

    Nehézséget okozott mindvégig, így végiggondolva talán mind a mai napig, hogy a libatömést, a Négy Mancs Alapítványt, a feldolgozókat, a termelőket, egyszóval ezt a témát elfogultság nélkül, objektíven lássam, írjam le, kutassam. Sokszor erősen fogalmaztam a dolgozatban, amit csak többszöri átírással sikerült valamelyest enyhíteni, konkrét véleménnyel rendelkeztem már a téma kezdetén is. Ezen nagyon nehéz volt változtatnom, egyik otdk-s bírálóm azt írta, hogy „…minden mondata önálló gondolatokat tükröz…”, ez jó dolog, csak az volt nehéz, hogy ne foglaljak egyik fél mellett sem állást. Persze a kutatói kíváncsiság ebben sokat segített, valamennyi érintettet megkerestem, de nem mindenkitől kaptam válaszokat a kérdéseimre, tehát az elutasítást egy-egy érintett részéről is nehezebb volt feldolgozni, értékelni.

    Az utolsó hónap feladata a helyi tdk forduló előtt már csak a formai követelményeknek való megfelelés, néhány mondatszerkesztés volt. Lehet, hogy erre csak legyintenénk, de komoly fizikai fájdalmat okozott, hogy a laptop elé üljek és újból és újból átnézzem-írjam a szöveget, táblázatot szerkesszek, újra és újra elolvassam az egyes részeket, stb, stb. Ez odáig fajult, hogy az eredeti ’libatömés’ mappát tdk-s mappába raktam bele, azt sulis mappába, Renis mappába és sorolhatnám, csak hogy ne azt lássam rögtön, mikor kinyitom a laptopot és bekapcsoltam, majd megjelent a képernyő, hogy ott a doksi, amin még megannyi munkát, formázást, igazítást, átfogalmazást kellene csinálni.

    Elkezdtem ritkábban hazajárni Kiskunhalasra, már nem minden hétvégén voltam otthon több napot, hanem bizony csak két-háromhetente, hogy amikor Szegeden vagyok és nem suliban, tényleg tudjam írni a dolgozatot.

    De gondolkodás nélkül újból belevágnék a tdk-zásba mindezek ellenére is.

  • Hogyan találtad meg a TDK-témát és témavezetőt?

    Mindig is érdekeltek a környezettel kapcsolatos órák, és mint írtam, egy őszi nap felkerestem Málovics Györgyöt, hogy szeretnék demonstrátor lenni és tdk-zni.

    A témaválasztás pedig pofonegyszerű és lehet, elcsépelt, de: a téma az utcán hevert. Pont azidőtájt már kellőképpen benne volt a köztudatban a Négy Mancs körüli huzavona (botrány?), így fogtam és megcsináltam.

  • Milyen emlékeid maradtak az OTDK-ról? Mi volt a legemlékezetesebb?

    Amikor az otdk előtt pár nappal már elérhetővé vált a két bíráló által adott eredmény, kezdtem reménykedni, hogy valami jó is kisülhet ebből az egészből. Ugyanis a helyi tdk forduló után eléggé elkenődtem, hogy nem értem el helyezést, elég sok negatív kritikát kaptam és nem éreztem azt sem fairnek, hogy a környezetes dolgozatomnak marketinges dolgozatokkal kellett megmérkőzniük. Mint a kutya és a macska, háziállat mindkettő, de egymástól teljesen eltérnek, így nem is lehet egymással versenyeztetni őket.

    Az otdk előtt a témavezetőm már úgy engedett el, hogy hozzam el az első helyet, mire én mondtam neki, hogy már akkor nagyon boldog lennék, hogy ha a harmadik helyen végeznék. Azért biztos, ami biztos, a szerencsehozó csilivili szandimat is elvittem és abban adtam elő a prezit. A prezentáció elküldésének hetében vetette fel a témavezetőm, hogy mi lenne, ha nem ppt-t készítenék, hanem a prezivel prezentálnék. Akkor csináltam először, azzal is megszenvedtem, mire elkészült, de az otdk kárpótolt vele: amikor prezentáltam, még a zsűri is csillogó szemmel nézte, hogy ez valami más, ez valami érdekesebb, mint a többi, ez nem egy szokványos diasor.

    Nagyon jó volt a témaválasztás, kellőképpen aktuális, nagy visszhangot kiváltó, sokakat érintő, és lehet, az újfajta prezentálás és a téma miatt is rengeteg kérdést, hozzászólást kaptam a kötelező zsűris kérdések megválaszolása után.

    Az otdk zárónapján a hülyék nyugalmával vittem le a csomagom, hogy berakjuk az autóba. Czagány tanárúrtól kérzdeztem, hogy hogyan is zajlik a dolgozatok és előadások értékelése. Ő elmesélte, majd megkérdezte, hogy milyen témával indultam, én mondtam neki, hogy a libatömés-Négy Mancs, mire ő sejtelmesen csak annyit mondott, hogy nincs okom aggódni. Akkor tudatosult bennem, hogy lehet, tényleg összejöhet egy dobogós hely.

    Beültünk az eredményhirdetésre, majd mikor már az egyes szekciókat kezdték el kihirdetni, egyre jobban vártam, hogy mikor jutunk el az enyémhez. És ekkor a ppt-n a szekcióm került kivetítésre, a helyezettek nevével. Már hívták ki a második helyezettet, amikor még mindig azt olvastam: 1. helyezés: Fodor Renáta Kitti. És bemondták. Remegett kezem-lábam, csak mentem és mentem a színpad felé, miközben tapsoltak, a „mieink” közül volt, aki fütyült, más hangosabban mondta, hogy „GTK-s!”, „Ügyes vagy!”. Szóval hihetetlen volt az egész.

    Az eredményhirdetés után fogtam fel lényegében, hogy mi is történt, hívtam anyukámat, hogy neki és apukámnak elmeséljem, akik már tűkön ülve várták, hogy telefonáljak haza és akkor, na akkor ott rendesen el kezdtem bőgni. Akkor éreztem, hogy volt értelme az egésznek, olyan sokat szenvedni a könyvtárazással, olvasással, végtelen sok változatát elkészíteni a dolgozatnak, huszadjára is átfogalmazni az egyes fejezeteket.

    A hazaút borzalmasan hosszúnak tűnt, már alig vártam, hogy visszaérjünk Szegedre. Csak úgy röppentem a nagy tesco parkolójában a barátom ölelő kezébe, aki felváltva mondta, hogy „Megcsináltad! Első lettél! Lepipáltad őket! Ügyes vagy! Büszke vagyok rád!” mondatokat.

  • Milyen készségekre tettél szert, melyet a TDK-zás során nyertél, és később, egyetemi tanulmányaid alatt/munkád során tudtad használni?
    Objektív szemlélet, az íráskészségem messzemenő javulása (rájöttem, hogy szeretek is írni), megtanultam helyesen hivatkozni (máig rejtély számomra, hogy az alapképzéses szakdogámra hogy kaphattam olyan jó értékelést), jobban kifejezni a mondandómat. És persze megtanultam interjúzni, jól kérdezni, válaszokat feljegyezni úgy, hogy azok használhatóak legyenek, információkat kicsikarni (ez így nagyon kémfilmes, de tényleg fontos volt az is, hogy az infókat beszerezzem).
  • Miért ajánlanád másoknak is a TDK-munkában való részvételt?

    Még középiskolában, mikor el kezdtük a negyedik osztályt, a magyar tanárom azzal indított, hogy a füzet első oldalára írjuk oda piros tollal, hogy „Teher alatt nő a pálma.” Akkor ezt talán nem is értettem és utáltam is érte, hogy ilyenekkel kell magunkat egész évben sokkolni, mintha nem tudnánk, hogy nagy a tét.

    De, ami akkor igaz volt, az a tdk-ra is igaz. Rengeteget tanultam azzal, hogy részt vettem a folyamatban és megírtam a dolgozatot. Csak is köszönettel tartozok mindenkinek, aki segített benne, legyen az interjúalany, információközlő, család, barátok, tanárok, témavezető és minket koordináló-szervező titkár (igen Bea, sokat köszönhetünk Neked is).

Friss Hírek

Friss Hírek RSS

XXIII. Országos Esettanulmány Verseny

A nagy múltra visszatekintő Országos Esettanulmány Verseny Magyarország legkiemelkedőbb esettanulmányi versenye, ahol a hallgatók egy komplex, valós vállalati problémára irányulómegoldásaikon keresztül mérik össze tudásukat.

Események

Rendezvénynaptár *