Hogyan reagálnak a sejtek a szervezetet érő sokkokra? Az európai devizapiacok kollektív viselkedési diagnosztikája
Schuszter Tamás
Az elmúlt három évtizedben a pénzügyi instabilitást előidéző tényezők tovagyűrűző hatásaként fellépő extrémitások a tőke- és pénzpiacok sokkjaiban fokozódó koncentráltságot eredményeztek.
Az európai devizapiacon (mint hálózati szervezetben) gyakran fellépő nem várt mozgások és turbulens hatások megkövetelik a devizapiaci fertőzöttségi szint felmérését az árfolyamkockázati-kitettség fedezési stratégiáinak hatékonyságnövelése érdekében. A pénz- és tőkepiaci szereplőknek a tranzakciós devizaárfolyam-kitettségük kezelésére alkalmazott stratégia kiválasztása során ugyanis ismerniük kell, hogy egy adott devizapár árfolyamának (mint a hálózat sejtjének) extrém kilengése milyen tovagyűrűző hatással bírhat más árfolyamokra. Mindez jelentősen befolyásolhatja a nem fedezés és a szelektív fedezés implicit és explicit költségeit. Amennyiben ugyanis igazolhatóvá válik a pénzügyi fertőzés a devizapiaci hozamok korrelációjának időbeli megváltozásával a rendszert érő sokk következtében, a kockázatporlasztás épp akkor lesz hatástalan, amikor a legfontosabb lenne. A fedezés hatékonyságának növelése tehát az extrém devizamozgások azonosítására (VaR, QQ-plot), a devizák együttmozgásának változására és a piac felépítéséről alkotott elméleti feltételezéseink pontosítására helyezik a hangsúlyt. A tanulmány központi célja, hogy az extrémitások azonosításának újszerű, kifinomultabb megközelítésével az egyes európai régiók átlagos fertőzöttségi szintjét meghatározhassam, melynek ismerete támpontul szolgálhat az európai devizaárfolyam-kitettségek fedezési stratégiáinak további finomhangolásában.
A kutatás 2005 májusa és 2014 februárja közötti időszakában a devizák dinamikus feltételes korrelációját (DCC) az Európai Központi Bank monetáris politikai döntései nyomán meghatározott négy időintervallum (a subprime válság előtti, a subprime válság alatti, a köztes és az euróválság időszaka) alapján elemeztem kollektív viselkedési formákat keresve. A kutatás eredményeképpen megállapítható, hogy bár az egyes európai térségek a vizsgált időszakokban eltérő kollektív viselkedési formákat alakítottak ki, az egy-egy régióba tartozó devizák között nagyfokú hasonlóság mutatkozik. A devizaportfolió diverzifikálására épülő nem fedezés stratégiájának gyakorlati alkalmazhatóságát ezek a kollektív viselkedési formák nagyban ronthatják, ugyanakkor a szelektív fedezés finomhangolása lehetségessé válik a bemutatott, normális eloszlás széleken történő sérülését kiaknázó újszerű eljárások segítségével.
Kulcsszavak:
- extrém esemény,
- devizapiac,
- kollektív viselkedés,
- fertőzés,
- fedezési stratégia
