Visszatértem! Genovai, veronai és padovai úti beszámolóval :)
Amennyiben nem csak most tévedtél a blogomra, hanem már korábban is olvastál tőlem bejegyzés(eke)t akkor feltűnhetett, hogy áprilisban és májusban rendesen hanyagoltam a blogom. Ennek nagyon nyomós oka volt. Az írást ugyan nem hagytam abba, csak épp egy más horderejű műre koncentráltam, a mesteres szakdolgozatomra. Éppen ezért igazság szerint egész áprilisban és május jó részében mást sem csináltam, mintsem a “nagy művem” építgettem.
Na de eljött a május vége, ami több kirándulást is hozott, kezdve egy május 26-i nyári genovai látogatással, és megkoronázva egy 4 napos Verona-Garda-tó-Padova túrával. május 29 és június 1 között.
Genováról most csak pár szóban írnék, hiszen ősszel egy egész posztot szenteltem neki, így eltekintenék önmagam szó szerinti ismétlésétől. Alapvetően gyönyörű volt a város ősszel is, de valahogy nyáron számomra még varázslatosabb volt. Két újdonságot tartogatott ez a kirándulás, ugyanis a híres épületek közül javarészt azokat tekintettük meg, melyeket én már láttam októberben. Azonban az egyik és számomra a leggyönyörűbb része a városnak csak most nyáron mutatta meg nekem magát. A Spianata Castelletto az egyik hegyre épített gyönyörű kilátást nyújtó része Genovának. Ide ha az ember nem akar sokat sétálni tömegközlekedési vonaljeggyel lifttel fel lehet jutni. Mindenképp érdemes meglátogatni ezt a helyet, ugyanis a látvány ami az ember szeme elé tárul egyszerűen lenyűgöző. Látszik az egész óváros, a kikötő és a hegyek is, mindemellett az egész hely nyugalmat és békét sugároz. A másik újdonság az volt, hogy sok utcát, de kiváltképp az egyik kvázi sétálóutcát, a Via XXV Aprile-t esernyőkkel díszítették. Gyönyörű volt ahogy a napfény átszűrődött a színes ernyőkön. Ezen kívül a város hangulata még mindig magával ragadó, de mint ahogy említettem nem akarom ismételni magam, komolyabb Genova posztért tekerjetek lentebb :).
Szóval Genova után május 29-én megindultunk Veronába, ahol 2 éjszakára megszálltunk, és ahonnan 31-én egy éjszakára tovább álltunk Padovába.
Ami Veronát illeti, ugyan voltam már a városban még gimnazista koromban kb 7 éve, de teljesen más felnőtt fejjel. A rengeteg műemlék, az ember szó szerint a bőrén érezheti a város történelmét. Rengeteg városfal részlet és kapu, ókori színház, a veronai amfiteátrum, vár és várfalak maradtak fent az utókornak, mind mind gyönyörű pompában. Első napunkon letudtuk a város legtöbb nevezetességét. Sétáltunk az Adige folyó partján, bementünk a római kori színházba, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk a városra, habár maga a színház az autentikusságával elég lett volna, hogy tátva maradjon a szám :). Káprázatos volt, el is töltöttünk vagy egy órát a színházban, ahol egyébként a mai napig tartanak előadásokat, aznap épp egy énekes adott koncertet. Ezután átsétáltunk Verona legrégebbi hídján a Ponte Pietra-n egyenesen be a történelmi belvárosba. Bármerre néztünk, mindenhol szebbnél-szebb épületek fogadtak. Az egyik legérdekesebb látnivaló a Rómeó házától nem messze található síregyüttes volt, amit a Scaglierik (akik a veronai várat is építették) sírjai alkottak. Innen továbbmenve gondolkoztunk Dante-val a Piazza dei Signorin. A teret szebbnél szebb paloták (egyébként Verona szerintem a paloták azaz Palazzok városa :D) vették körbe.
A tér egyik sarkában található a Lamberti-torony. A torony másik oldalán már Verona talán egyik leghíresebb tere, a Piazza delle Erbe található, ahol napközben piac van, és ha jól tudom ez a tér a központja a tavasszal megrendezésre kerülő híres veronai borfesztiválnak is. A térről számos sétálóutca nyílik, és az ember biztos lehet abban, hogy amerre a legtöbb turista tart, na arra található Júlia erkélye. Egyértelmű, hogy mi is megnéztük, sőt a legendának eleget téve, a jó szerelem reményében még a Júlia szobor mellét is megfogtuk, illetve üzenetet is írtunk Júliának. Elképesztő milyen turizmust építettek ki Rómeó és Júlia szerelmére :). Az erkélytől utunk tovább folytatódott a történelmi belvárosban, majd miután a szállásunk nem messze volt a veronai arénától egy kis pihenés és sötétedés után visszamentünk a belvárosba megcsodálni az éjszakai várost. Mit ne mondjak, nem okozott csalódást :).
Másnap az utunk egyből a Piazza Bra-ra és az Arénához vezetett. Gyönyörű a tér maga, de az éke mégis az ókori amfiteátrum, aminek belsejében legalább másfél órát eltöltöttünk és magunkba szívtuk a történelmet. Elképesztő érzés volt, és csakúgy, mint a római színháznál, jó volt tapasztalni, hogy nem csináltak teljes turista látványosságot az amfiteátrumból, a helyiek is élvezhetik, ugyanis nyáron operákat (a mi ott létünkkor épp Aidát) adnak esténként kihasználva az arénában rejlő lehetőségeket.
Még ugyanezen a napon délután negyed óra vonatozással jutottunk el a Garda-tóhoz, Peschiere del Garda-ba. Számomra egész eddigi itt tartózkodásom tetőpontja volt ez a település. A város mintha csak a Garda-tó Velencéje lenne. A tónak gyönyörű türkiz színű a vize, és a part menti sétány olyan nyugalmat árasztott, hogy az ember minden gondját egyből elfelejti. A tóparton megebédeltünk egy felettébb hangulatos pizzériában. Nagyon finom pizza társaságában élveztük a tó szépségét. Tovább sétálva a part mentén belebotlottunk egy szabad strandba. Ugyan nem volt nálunk fürdőruha, ez mégsem tartott vissza attól, hogy legalább térdig belemenjünk a vízbe :). Nem volt nagyon meleg, de hideg sem, pont kellemes volt :). Elidőztünk pár órát a tópart ezen részén, majd átsétáltunk a túloldalra is érintve a belvárost. Ugyan a tó szépsége mindent vitt, azért a város maga is nagyon szép volt, a parton kellemes kávézókat lehetett találni és szép sétányokon tudtunk bandukolni élvezve a tó látványát. Elmondani nem tudom, mennyire gyönyörű volt a Garda-tó, ide biztosan vissza fogok még térni remélhetőleg egy délutánnál hosszabb időre, mert egyből a szívem közepébe zártam Olaszország eme gyöngyszemét :).
A harmadik napunk ezen több napos kirándulás során egy osztott nap volt. A veronai szállást 11-ig kellett elhagyni, így a délelőttünk még Veronában telt, ahol utolsóként megnéztük a Castelvecchio-t és a hozzátartozó hidat, de még előtte meglátogattunk egy eldugottabb templomot, ami mellett egy szerzetesrend is működött. A vár meglátogatása után visszatértünk a szállásra, felszedtük a cuccainkat és folytattuk utunk tovább Padovába.
Padovában városnéző utunk során rengeteg templomot néztünk meg, de emellett megnéztük a történelmi belvárost, az egyetemet és sok más látnivalót. Ugyan én szeptemberben jártam a városban, de az idő szűkössége miatt akkor nagyon kevés látnivalóra jutott idő. Most minden fontosabb látnivalóhoz ellátogattunk. Először egy kerttel és a padovai arénával kezdtünk. Egész ez idáig nem is tudtam, hogy Padovának is volt amfiteátruma. Ezután a város leghíresebb templomához, a Szent Antal bazilikához látogattunk el, amit belülről is megcsodáltunk. Egyszerűen gyönyörű volt. Szerencsénkre épp mise is zajlott, így megtapasztalhattuk milyen egy olasz szertartás. A bazilika hatalmas volt, és ha mindez nem lett volna elég a hozzá kapcsolódó szerzetesrend kertjei és épületei még fenségesebbé tették. Még ugyanezen a napon néztük meg a számos szoborral díszített Prato della Valle-t is.
A kirándulásunk utolsó napjára a tényleges történelmi belváros maradt az egyetem épületével (a főépület egy palotában található, elképesztően szép volt, sokkal másabb mint a szegedi rektori :D), a Piazza della Frutta-val, a Piazza dei Signori-val és a számomra legérdekesebbel a padovai Orologio-val, azaz órával. Az óra egy asztrológiai óra, ahová ingyen be lehetett menni és megnézni belülről a működését. Egy bácsi még el is magyarázta olaszul mindezt, és legnagyobb meglepetésemre szinte mindent értettem. Nagyon érdekes és tanulságos volt. Az órát a 15. század elején adták át, és ez a legrégebbi még ma is működő órája, és 5 dolgot mutat. Mutatja a dátumot, az időt, a holdállást, hogy épp milyen asztrológiai jegyben járunk illetve még egy valamit, ami sajnos nem maradt meg :D Mindenesetre gyönyörű szerkezet felettébb bonyolult működéssel. A nap hátralévő részében a történelmi belvárosban bolyongtunk paloták, templomok és régi házak közepette. Ez a város is nagyon szép volt.
Végül június 1-jén este rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza. Mit ne mondjak nem volt szükségünk esti mesére az elalváshoz, bár sokat nem pihentünk mert foghattunk hozzá a vizsgára való készüléshez. Mára már ezen is túl vagyunk, és tervezgetjük a maradék időre a kirándulásainkat. Végszóként még annyit, hogy ha valaki nem tudja merre jöjjön Olaszországba, Veronát és a Garda-tavat nyugodt szívvel ajánlom. Verona tud aktív míg a tó passzív feltöltődést kínálni, így a családon belüli esetleges vitás helyzetek is elkerülhetőek ;).
Remélem élvezettel olvastátok az élménybeszámolóm, én minden pillanatát élveztem a kirándulásoknak, hatalmas élménnyel gazdagítottak ezek a települések, így ha esetleg ennyi “mese” nem lett volna elég, és valami jobban érdekelne, keressetek nyugodtan, nagyon szívesen mesélek hosszabban. Ide a szót ennél jobban már nem akartam szaporítani :)
