Ki fér hozzá az egyetemen képződő tudáshoz?

Bajmócy Zoltán közelebbi képet mutatott arról, hogy ki számára releváns egy kutatási téma, és egyáltalán ki van abban a helyzetben, hogy hozzáférjen az eredményekhez. É kitért arra is, hogy ki nem fér hozzá az egyetemen képződő tudáshoz.

A harmadik generációs egyetemek egyre inkább nyitnak az új kutatások felé, együttműködnek vállalatokkal, sokszor az egyetem maga ösztönzi újonnan induló vállalkozások létrejöttét. Tehát igény van az újabb kutatásokra, azonban azok sokszor vitát kiváltó technológiát alkalmaznak, és új kockázatokat hívnak életre: tipikusan ilyen területek a szintetikus biológia és a nanotechnológia.

A képződő tudás áramlását, elérését több tényező is gátolja. Például a kiadói tevékenység folyamata, illetve a publikált munkák elérésének lehetősége, amelyek akár az egyetemek számára is problémát jelentenek. (Rendkívül magas összegért tölthetők le a tudományos írások a hivatalos portálokról.) Mindamellett, hogy évente 1,5 millió lektorált cikk jelenik meg, kb. 30%-ára nem hivatkozik senki. Ráadásul egy cikket átlagosan 10 ember olvas el teljes terjedelmében, beleértve a szerzőt, a szerkesztőt és a lektorokat is. Kis túlzással állíthatják a kutatók, hogy „csak maguknak írnak”.

Ugyan egyes vállalatok aktív kapcsolatot ápolnak a tudomány művelőivel, a tudás hasznosulása és megoszlása mégsem egyenletes. A tudás hatékonyabb megosztására nyílik lehetőség, ha a kutatók elefántcsonttornyukból kilépve a vállaltok mellett a civil szféra képviselőivel is keresik a kapcsolatot. Erre kínál lehetőséget a Science shop-ok létrehozása és üzemeltetése. A Science shop kifejezésre nincs igazán kifejező magyar megnevezés: egy egyetemi szervezeti egységet jelöl, amely intézményesített formában lehetővé teszi azt, hogy a helyi közösség, civil szervezetek megfogalmazzák kérdéseiket. Ezek alapján a Science shop tagjai kutatásokat végeznek, és az eredményeket megosztják a közösséggel. Ez működhet önkéntes formában, vagy akár egyetemi kurzus, diplomamunka, szakmai gyakorlat keretében is.

A részvételi akciókutatás (továbbiakban RAK) ennél is aktívabb bevonódást feltételez a kutatók részéről: kifejezetten a társadalmi változások előidézése érdekében folyik. Ebben az esetben a kutatás nem áll meg ott, hogy az egyetemi kutatók civil szervezetnek javasolnak egy megoldást, hanem valós környezetben próbálják ki, hogy valóban életképes-e, teremt-e értéket.

Bajmócy Zoltán két részvételi akciókutatásban vállalt feladatot. Az egyik az autizmussal élő felnőttek szorongásának csökkentése érdekében végzett kutatásokat akképpen, hogy maguk a vizsgált személyek is részesei voltak a fejlesztési folyamatnak. Annak érdekében, hogy az érintettek birtokolni tudják a kutatás során használt és kifejlesztett eszközöket, minden eszköz 3D nyomtatóval készült, és az interneten keresztül elérhetővé vált.

A másik RAK egy helyi kezdeményezés: Szegeden a mélyszegénységben élő romákat támogatják. Egyrészt kapacitás-építő tevékenységek által, pl. tanodák működtetése, egészségügyi programok szervezése. Emellett az elnyomás megszűntetésére irányuló tevékenységeket végeznek, közösségeket szerveznek, igyekeznek a problémára felhívni a figyelmet, szintén az érintett kisebbség kutatási partnerként történő bevonásával.

Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt az Ecodemia sorozat következő állomásán:

2016. július 7. (csütörtök) 17 óra

Csapó Gergely, a Rackhost Zrt. vezérigazgatója

Innovatív vállalkozások növekedési lehetőségei és korlátai Szegeden