Az Erasmus+ program nem csak a külföldi kurzusok teljesítéséről szól, sokkal több annál. Új emberek, új kultúrák, új helyzetek megismerése, és mindenekelőtt (számomra legalábbis) az utazásé. Mivel én vagyok az egyetlen magyar a 115 jelenlegi nemzetközi hallgató közül, így csak és kizárólag más nemzetiségű emberekkel tudok kommunikálni, ami egyesek szerint borzasztó nehéz, mások szerint viszont a legcsodálatosabb tapasztalat (én az utóbbi tábort erősítem). Hihetetlen élmény ugyanis megismerni más országok kultúráját, a „nagyköveteiken” keresztül. Úgy érezheti az ember magát, mint egy világtalálkozón.
Az útitársaim olaszok, hollandok, egy finn, és egy örmény egyetemista, és csak hogy egy részletet említsek a varázslatos nemzetközi élmények közül: egy norvég kikötővárosban pizzát gyúrni szakavatott, olasz kezek segítségével, miközben közös szavak keresgélésébe bocsátkozunk a finn „rokonnal”, és a vacsora előtt öt különböző nyelven mondjuk el, hogy „Jó étvágyat!”, felbecsülhetetlen.
Első utunk Osloba vezetett, ami Lillehammertől 2 óra hossza vonattal. Oslo jobban hasonlít az európai nagyvárosokra, mint Norvégia bármely más területe, de így is különleges, és kihagyhatatlan desztináció. Második közös célpontunk Bergen volt, ami az ország másik végében található, a nyugati parton. Autót béreltünk és így 7 óra alatt jutottunk el a mindig szeles, de gyönyörű kikötővárosba. Nem túlzás azt mondanom, hogy ebben az országban maga az autóút élménye az egyik legcsodálatosabb dolog, amit megtapasztalhatunk. A közel 500 kilométer hosszú távon, mintha óránként más országban járnánk, az egyik pillanatban a fjordokat csodáljuk a tűző nap fényében, a vízeséseket szivárványokkal, a másik pillanatban már a hegyekben járunk és szakad a hó, és kopár sziklákat látunk mindenfelé a mínusz fokokban. Továbbá ellátogattunk közösen nemzeti parkokba, illetve északabbra egyéb kis városokba is. Az Erasmus élmény részeként az ESN-t, vagy ahogy itt hívják a Buddy programot sem szabad elfelejteni megemlíteni, hiszen ők is számos programot, utazást, túrát szerveznek számunkra. Velük jutottunk el Kristiansundba, illetve az egyetem szervezésében teljesítettük a 8 óra hosszas Besseggen túrát is. Mindkettő csodálatos élmény volt, láttuk a fjordokat, és megismerhettük az „igazi Norvégiát”.
Sokan félnek a honvágytól és attól, mennyire fogják hiányolni a családjukat külföldön, és természetesen nekem is voltak hasonló félelmeim a program elején, hiszen majd félévet eltölteni az otthonunktól, a megszokottól távol ijesztőnek tűnhet első hallomásra. Amilyen nehéz lehet egyesek számára a kiutazás, nehéz elhinni, de ugyan olyan (vagy akár még nagyobb) nehézséget jelenthet a hazautazás, hiszen a program végére úgy érezhetjük magunkat, mintha egy új életbe csöppentünk volna, egy új családdal, akik bár nem beszélik az anyanyelvünk, mégis az otthonunkat jelenthetik több ezer kilométerre az otthontól. Ha bárki megkérdezi tőlem, hogy miért töltöttem ezeket a hónapokat egy idegen országban, egyszerűen azt felelem, amit az Erasmus+ program adott számomra: önállóságot, nyelvtanulási lehetőséget, utazást, életre szóló barátságokat és emlékeket, valamint egy otthont, több ezer kilométerre az otthonomtól.
Az útitársaim olaszok, hollandok, egy finn, és egy örmény egyetemista, és csak hogy egy részletet említsek a varázslatos nemzetközi élmények közül: egy norvég kikötővárosban pizzát gyúrni szakavatott, olasz kezek segítségével, miközben közös szavak keresgélésébe bocsátkozunk a finn „rokonnal”, és a vacsora előtt öt különböző nyelven mondjuk el, hogy „Jó étvágyat!”, felbecsülhetetlen.
Első utunk Osloba vezetett, ami Lillehammertől 2 óra hossza vonattal. Oslo jobban hasonlít az európai nagyvárosokra, mint Norvégia bármely más területe, de így is különleges, és kihagyhatatlan desztináció. Második közös célpontunk Bergen volt, ami az ország másik végében található, a nyugati parton. Autót béreltünk és így 7 óra alatt jutottunk el a mindig szeles, de gyönyörű kikötővárosba. Nem túlzás azt mondanom, hogy ebben az országban maga az autóút élménye az egyik legcsodálatosabb dolog, amit megtapasztalhatunk. A közel 500 kilométer hosszú távon, mintha óránként más országban járnánk, az egyik pillanatban a fjordokat csodáljuk a tűző nap fényében, a vízeséseket szivárványokkal, a másik pillanatban már a hegyekben járunk és szakad a hó, és kopár sziklákat látunk mindenfelé a mínusz fokokban. Továbbá ellátogattunk közösen nemzeti parkokba, illetve északabbra egyéb kis városokba is. Az Erasmus élmény részeként az ESN-t, vagy ahogy itt hívják a Buddy programot sem szabad elfelejteni megemlíteni, hiszen ők is számos programot, utazást, túrát szerveznek számunkra. Velük jutottunk el Kristiansundba, illetve az egyetem szervezésében teljesítettük a 8 óra hosszas Besseggen túrát is. Mindkettő csodálatos élmény volt, láttuk a fjordokat, és megismerhettük az „igazi Norvégiát”.
